B@sszameg!
Újra itt. Megint ez a szar gyomorszorító érzés, azt hittem az előző után végleg elfelejthetem ezt a blogot, és azt a csomót a hasamban. De nem. Az élet ujra próbára tesz. Mikormár azt hiszed végre boldog maradsz életed végéig, BUMM beb@sz a vérfasz a seggedbe. :) KB így érzem most magam.
Pedig még nem dőlt el. Formálisan. Csak érzem, hogy elmegy. Azaz tudom. A részeltek nem számítanak, mehetnékje van. Szegény azt hiszi túléljük. Pedig aki megy az nyer. Aki marad, az meg kapja mindennap a vastag vérfaszt. Azt képzeli, hogy 8000kmre egymástól egy teljesen más világba csöppenve nem fog megváltozni. Sem ő sem a kapcsolatunk. Egy év, bár inkább több. Nem fogok tudni kimenni hozzá, mert azzal, ha itthagyom az egyetemet, nekem tényleg lőttek. Egy csodás jövő igérete mit ér meg neked?
Sosem éreztem még ennyire, hogy minden csak a pénzen múlik. A pénz jelenbeli, és jövőbeli keresésén. Ha kimennék egy évre vele, 2 év mulva, 28 évesen diplomáznék. Legjobb esetben 31 szakvizsga. De mivan ha kinn akar maradni? Mit dolgoznék ott lényegében egy europai érettségivel? Szopnám a nagy vérfaszt.
Szerintem bele sem gondol mit jelent ez. Kimenni hosszúhosszú hónapokig kinnamradni, teljesen új világ, ismeretlen mindenki, idegen vagy mindenhol.
Nem hiszi el nekem, hogy vége lesz ha kimegy.
Meglátjuk.
Utolsó kommentek